Kedves Barátom! Már eltelt egy pár nap mióta elküldtem az előző levelem, de még mindig nem hallottam semmit felőled. Gondolom nehezen hiszed el mindazt, amit eddig meséltem. Ne aggódj, ha a helyedben lennék valószínűleg én sem hinnék magamnak. Azért írok neked eme hűvös napon (mi a fasz? úgy érzem egy költő veszett el bennem) mert fejleményeim vannak. Kezdem az elején.
Tehát minden onnan indult, hogy mikor megérkeztem ebbe az „otthonos” kis hotelbe lefeküdtem aludni. Másnap reggel egy álom élénk képével ébredtem. Nagyjából a Halálom napjáról álmodtam. Első nekifutásra még nem is igazán fordítottam felé nagy figyelmet, mert ugy gondoltam:Oké egy trauma nyílván hagy nyomokat, tök természetes, hogy ezzel álmodtam. De (mert mindig van egy de (Ribanc ugyebár)) már négy napja sorozatban ezt az egyet álmodom. Kettő nagyon érdekes részletre lettem figyelmes ezekkel az álmokkal kapcsolatban:az egyik az, hogy amikor azt a zsákot a fejemre húzták, láttam egy dobozt a háttérben, jobbanmondva a tudatalattim láttatta meg velem azt a dobozt, de nem maga a doboz a lényeg, hanem a logó ami rajta volt. Egy levágott ujj. Na most ha elkezdesz egy kicsit kutakodni a neten, mint ahogy azt én is tettem, akkor könnyen rálelhetsz a cégre, ami nem más mint (sosem találod ki) egy szeretet szolgálat. Ez az egyik legmorbidabb dolog amit életemben hallottam, de ha az ember halott, ugyebár, akkor semmin sem lepődik meg. (Mellesleg ez az ujj azt kívánja jelképezni,hogy habár sokat nem is vagy képes adakozni a szegényebbeknek azért egy kicsit mégis hozzá tudsz te is adni.Mooooorbiiiiiiid!!!)A másik nyom amit ki sikerült következtetnem álmaim zavaros bugyrából (bocs a költő megint feléledt bennem,) az az, hogy a csávó (vagy 0,2%-os valószínűséggel a csaj) egy gyűrűt viselt amibe bele volt gravíroztatva a W. K. monogram. Az országban mindössze három ilyen (morbid) segélyszolgálat van és ezekben sehol sem szerepel semmilyen W.K. nevezetű csóka (vagy csaj, nem tudom). Ha engem kérdezel elég furcsa de legalább mostmár van honnan elindulni. Mára ennyi.
Várom válaszod (te picsa), barátod Nick
Ui.: A cím nem változott meg, úgyhogy ha úgy gondolod írhatsz is nekem, de nem kényszerítelek semmire. Hogy válaszoljak az esetlegesen felmerülő kérdéseiddel kapcsolatban a neten kutakodást egy közeli internetkávézóban végeztem el.
Uiui.:Szereztem munkát. Ribanc.
Megosztás a facebookonHelló Barátom! Már egy hét eltelt az első levelem óta, és el sem hinnéd milyen rázós napokon vagyok túl. Kiderült, hogy decemberben meztelenül sétálva az út közepén nem olyan egyszerű stoppot fogni. Szóval az első dolog amit eszközölnöm kellett az az öltözködés. Namármost ez megint csak egy elég komplikált feladat volt, hiszen híján voltam pénznek. körülbelül két óra sétálás a -2 fokban nem lenne túl kellemes ha még élnék de így félig halott állapotban ezzel nem volt semmi baj. Nagy nehezen ráleltem egy totál elhagyatott kis benzinkútra. Természetesen zárva volt az összes ajtó. Nem volt sok választásom, így nekiláttam kézzel verni az ajtót, mint kiderült fájdalmat sem érzek. A végén még megszeretem ezt az állapotot. Tehát végre sikerült bejutnom . Miután kiszedegettem az üvegajtóból maradt szilánkdarabokat a kezemből kerestem pár márkátlan ruhát és végre nem voltam meztelen. (Wow, éljenek napjaink felfedezői.) Loptam egy kis pénzt a kasszából, majd folytattam utamat Ohio felé. Végigkecmeregtem pár napot stoppolások tömkelegével míg végre elértem a város határát. Ez így mind szép és jó de fogalmam sem volt, hogy egyáltalán kit/kiket is keresek. Ember! A pénzemből meghúztam magam egy lepukkant, de olcsó hotelben. Ötletem sincs mi tévő legyek most. Örülnék ha visszaírnál és valami jó ki tervel állnál elő mert ez így necces lesz nekem. Amúgy is mindig te voltál az okos közülünk. Várom a válaszod, a cím rajta van a levélen.
Sok életkedvvel barátod, Nick.
Ui.:Ribanc.
Megosztás a facebookonHalott vagyok. Talán nem meséltem volna? Hát megeshet, manapság egy kicsit feledékeny vagyok. Szóval, hogy a legelején kezdjem megint ott volt az a furcsa érzés bennem, hogy csinálnom kell valamit, különben megőrülök. Ezt ne hagyományos értelemben vett őrültségként értelmezd, hanem igazi elborult őrültségként. Szóval megint bennem volt a cselekedhetnék így kiviharzottam a házból mit sem törődve szüleim üvöltözésével. Úgyis csak a szokásos. Tehát fogtam a jó öreg bringám felpattantam rá és őrült tempóban elkezdtem teperni a gyár felé. Klisé. Gondolnom is kellett volna rá de nem számítottam semmi veszélyesre az elhagyatott gyárnál. Amúgy meg eddig mindig ide jártunk ki cigizni és semmi és senki sem zavart meg minket abban az aktusban. Na, hát az a nap nem ilyen volt. Mikor odaértem a parkolóhoz, melynek kövezetében szépen elkezdett burjánzani a paré csörömpölést hallottam. (halottam-hallottam, na mindegy) Klisé. Kb ez az a rész amikor a horrorfilmeknél üvöltesz a főszereplőnek, hogy „HÉ TE TAPLÓ! HUZZ A FRANCBA TUDOD, HOGY ÚGYIS MEGHALSZ……FASZKALAP”. A belső hangomra ellett volna odafigyelnem és akkor hazakeveredek normálisan. De nem. Én bementem, ez körülbelül 3 méteren keresztül így is volt, majd egy zsákot húztak a fejemre és leütöttek. És ja ennyi. Pulzus nélkül ébredtem egy árokban meztelenül. Ha ez nem lenne elég tél volt, de ami a legbosszantóbb az egészben, hogy nem fáztam, rohadtul nem éreztem semmit. Hahj azóta úton vagyok és mindez még csak egy hete tart. Kezdek hozzászokni, ehhez a félig élő állapothoz. Egyre több dolgot fedezek fel magamon aminek nem kéne ott lennie, pl.: a lapockáimból valami nyúlvány kezdett nőni. Szerintem inkább ne kérdezd. Szóval így összességében ennyi történt, most is épp úton vagy Ohio felé vettem az irányt, mert értesüléseim szerint arrafelé járnak azok a köcsögök akik „megöltek”. Ha végre megtalálom őket kínhalálban fogom részesíteni. A szüleim miatt ne aggódj sikerült eltussolnom ezt az egészet, de ezt majd egy másik levélben.
Sok jóindulattal barátod, Nick
Ui.:Ha kecskevérre fáj a fogad akkor te is meghaltál. Gondoltam szólok. A következő levelem nemsokára érkezik. Készülj fel. Ribanc.
Megosztás a facebookon