Helló Barátom! Már egy hét eltelt az első levelem óta, és el sem hinnéd milyen rázós napokon vagyok túl. Kiderült, hogy decemberben meztelenül sétálva az út közepén nem olyan egyszerű stoppot fogni. Szóval az első dolog amit eszközölnöm kellett az az öltözködés. Namármost  ez megint csak egy elég komplikált feladat volt, hiszen híján voltam pénznek. körülbelül két óra sétálás a -2 fokban nem lenne túl kellemes ha még élnék de így félig halott állapotban ezzel nem volt semmi baj. Nagy nehezen ráleltem egy totál elhagyatott kis benzinkútra. Természetesen zárva volt az összes ajtó. Nem volt sok választásom, így nekiláttam kézzel verni az ajtót, mint kiderült fájdalmat sem érzek. A végén még megszeretem ezt az állapotot. Tehát végre sikerült bejutnom . Miután kiszedegettem az üvegajtóból maradt szilánkdarabokat a kezemből kerestem pár márkátlan ruhát és végre nem voltam meztelen. (Wow, éljenek napjaink felfedezői.) Loptam egy kis pénzt a kasszából, majd folytattam utamat Ohio felé. Végigkecmeregtem pár napot stoppolások tömkelegével míg végre elértem a város határát. Ez így mind szép és jó de fogalmam sem volt, hogy egyáltalán kit/kiket is keresek. Ember! A pénzemből meghúztam magam egy lepukkant, de olcsó hotelben. Ötletem sincs mi tévő legyek most. Örülnék ha visszaírnál és valami jó ki tervel állnál elő mert ez így necces lesz nekem. Amúgy is mindig te voltál az okos közülünk. Várom a válaszod, a cím rajta van a levélen.

                     Sok életkedvvel barátod, Nick.

 

Ui.:Ribanc.

Megosztás a facebookon